Szülőként tudjuk, mennyire fontos, hogy meséljünk a gyermekeinknek. Pici korban segítjük őket a beszédfejlődésben, fejlesztjük a képzelőerejüket, segítünk oldani a feszültséget és a mesék remek beszélgetéseket indíthatnak el. Vannak gyerekek, akik azt szeretik, ha olvasunk nekik, van akit csak a képek érdekelnek és azokról szeretne hallani és van, aki annak örül a legjobban ha fejből mesélünk. Azonban akadnak olyan gyerekek, akik saját maguk találják ki a meséket. Ilyen gyermek Johanna is, akinek anyukája segített papírra vetni az egyik meséjét.

Egy teknősfiú, Dávid, kíváncsi volt világűrre és megkérdezte a társait, hogy milyen lehet. Azt mondták, olyan szép, hogy még soha életükben nem láttak olyan szépet. Egy idős teknős jött, aki azt kérdezte:

-El akarsz-e repülni az űrbe?
-Nagyon-nagyon szeretnék elmenni! – válaszolta a kisteknős.
– Segítek neked építeni egy víztartályos rakétát, teknősökre tervezve, amit megtanulsz vezetni.

El is kezdték építeni. Amikor kész lett, az öreg teknős megmutatta, hogyan kell irányítani.

Megérkezve a világűrbe, nagyon megörült, mert talált egy kisbolygót.  Gyönyörűszép kék volt, a tenger vizére emlékeztette őt. Leszállt, kialakított magának egy tavacskát, hogy tudjon hol úszkálni. Olyan boldognak érezte magát, elhatározta, ő itt fog élni. A barátja, Petra, hiányzott neki, meg akarta mutatni ezt a szépséges helyet. Úgy döntött, visszarepül érte. A teknőslány bátran azt felelte kérdésére, miszerint vele tart-e a távoli kisbolygóra:

-Igen! Vár bennünket az ŰR!

Már közeledtek leendő új hazájukhoz, amikor kétségbeesve észlelték, hogy az űrhajójuk tartályából szivárog a víz.

-Víz nélkül egy teknős számára nincs élet!
-Muszáj kitartanunk!

Szerencsére az öreg teknős a tervezésnél a katasztrófahelyzetekre is gondolt, találtak két szkafandert, ami vizet keringtetett. Időben landoltak a kisbolygón.

-Örök hála az Univerzum Urának, amiért megmenekített bennünket! Tetszik neked ez a hely?
– Csodás világ! Nagyon tetszik!

Közösen kiválasztották azt a helyet, ahol építeni szerettek volna maguknak egy otthont. Az alapot ásva egy régi ládára bukkantak, mellette ősi teknőscsontvázakkal, drága ékszerekkel. A ládában találtak egy papírtekercset is, Linnaeusnak, Dávid nagymamájának az aláírásával.

„Régóta vártam már, hogy megtaláld üzenetemet. Emlékszem, mikor apró teknős korodban már a világűrről kérdezősködtél. Éppen ezért tudtam, hogy el fogsz jönni. Azt javaslom neked, utazz el más kisbolygókra, fedezd fel világegyetemünket, biztos vagyok benne új és új kincsekre fogsz lelni.”

Kijavították, feltöltötték rakétájuk víztartáját és újra nekivágtak a végtelennek. Távoli galaxisokon könnyedén átjutottak, teknősnagyanyó, Linnaeus papíruszában le volt írva minden, hogy kell használni az űrjárművüket ilyenkor.

 Elsőnek egy varázslatos, szikrázó bolygón landoltak, ahova csak néztek tükröződött a napfény, ez az Üvegbolygó volt. Üvegtéglákra leltek, amit magukkal vittek. Örvedeztek, milyen szép lesz leendő otthonuk.

Következő állomásuk a koromfekete Csillámszurok-bolygó volt. Vastag falú tartályban vételeztek csillámszurkot az itt található cseppfolyós állagú bolygófelszínről. Szerencsére a bolygón olyan kicsi volt légnyomás, hogy lábuk nem érintette a felszínt, különben biztos odakövültek volna.  Tudták a tekercsből, hogy a csillámszurok kiválóan rögzíti egymáshoz az üvegtéglákat.

A harmadik helyük úgy nézett ki, mint egy nagy fürdőkád, tele színes buborékokkal. Csodálkozva tapasztalták azonban, ahogy leszálltak, hogy ezek a buborékok nem akarnak elpattanni. Nem teketóriáztak sokat, egy szivárványos félgömböt kiválasztottak, hogy legyen az üvegtéglákon tető is.

Égszínkék hazájukba térve már mindenük megvolt az építkezéshez. A házuk lélegzetelállító lett megjelenésében, az üvegtéglákon keresztül láthatták a tájat, a szivárványos buborékkupolán, mint egy prizmán keresztüláramlott a napfény, a belső tereket is szivárványos fényekkel töltve meg.

Itt éltek ezután boldogan, Petra és Dávid, a teknőslány és a teknősfiú.

Egy rejtély maradt csupán. Honnan tudta Linnaeus, a teknősanyó, hogy erre a bolygóra fog valaha megérkezni unokája? Járj te utána!

Klépity Johanna