Három tanító nénit kérdeztünk az iskolakezdéssel kapcsolatban. Reméljük a válaszok segítségetekre lesznek és a nyár végén nyugodt szívvel engeditek a gyerekeket az első osztályba!
Kérlek mutatkozz be röviden, és meséld el nekünk, hogy miért választottad magadnak ezt a hivatást!
Lívia: “Lehoczki Lívia vagyok, 2006-ban végeztem a főiskolán és azóta szentelem az életem a tanításnak(kivéve a gyermekeim születése utáni időszakokat). Egy engem tanító pedagógus hatására már felső tagozatos diákként is pedagógus szerettem volna lenni.”
Zsófi: “Kolta Zsófi vagyok, ének- zene szakos tanító, Meixner pedagógus magántanító és korrepetitor. Ahogy az a “nagykönyvben” le van írva, bizony gyerekkorom óta készültem a hivatásomra. Minden táborban, ahol részt vettem, magam köré gyűjtöttem a kisebbeket, meséltem nekik, énekelni vagy épp táncolni tanítottam őket. Nagyon jó tanítóim voltak, talán innen jött a motiváció. Érettségi után nem is kellett gondolkoznom a hivatásomról, annyira tudtam, hogy én nem lehetek más, csakis tanító néni.”
Enikő: “Pelyvás Enikő a becsületes nevem, mesterségem címere óvoda- és tanító pedagógus, gyógypedagógus TANAK szak.
Miként váltam tanító nénivé, az egy hosszabb történet. Valamikor régen szakmunkás képzőben kezdtem, (ahova imádtam járni) és szépen haladtam fel a ranglétrán, és végeztem el sorban a gimnáziumot, a gyógypedagógus asszisztens szakot OKJ-s képzés keretén belül. Itt volt lehetőségem gyerekekkel (köztük sérült gyermekekkel is) találkozni intézményi körülmények között, majd innen kapva egy inspirációt az egyik nagyon kedves tanáromtól, lett belőlem pedagógus, és végeztem el a főiskolát. Sosem gondoltam volna, hogy én ezt a pályát választom magamnak véglegesen.
Mondhatnám, hogy gyerekkorom óta erre készültem, de az nem lenne valós kijelentés. Sodródtam az árral, és szép lassan beleszerettem ebbe a szakmába. Mindig szeretek új és új dolgokat kipróbálni, megújulni. Egyszerűen megszerettem ezt a szakmát, és nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, nevelgetni, szeretgetni őket.”
A szülőnek és a gyereknek is nehéz lehet az iskolakezdés, hiszen a játék helyét a tanulás veszi át.
Lívia: “Így van, bár tapasztalataim szerint inkább a szülőknek nehezebb. Az első idők még nem igazán a tanulásról szólnak, hiszen még egy óvodás kerül be az iskolapadba, tanóránként max. 20 perc szól magáról a tananyagról.”
Zsófi: “Valóban nagy kihívás a családok számára az iskolakezdés. Sajnos ezt az elmúlt évek bezárásai sem könnyítik meg. Sokan úgy gondolják, hogy akkor indul egy gyermek előnnyel, ha tud írni, olvasni és számolni. Ez nem igaz. Sokkal fontosabb alapok kellenek ahhoz, hogy ezek a készségek valóban szilárdan a helyükre kerüljenek. A rossz beidegződéseket pedig sokkal nehezebb javítani, mint tiszta lappal kezdeni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne válaszoljunk, ha gyeremekünk érdeklődik a betűk iránt.
Jogosan teszik fel a kérdést s szülők, hogy ha nem a fenti tudás szükséges az iskolakezdéshez, akkor mi? Szociális terület: Legyen feladattudata és ehhez kapcsolódóan felelősségérzete. Tudjon szabályokhoz alkalmazkodni, azokat betartani. Ha szükséges, legyen fegyelmezett. Tudjon együttműködni felnőttel és kortárs gyermekkel egyaránt.
Testi fejlettség területe: Nagymozgásai megfelelőképpen koordináltak legyenek, hiszen ez összefüggésben van a finom-motorikával, aminek minősége- rengeteg mindent meg fog határozni az iskolai életben. Teste legyen életkorának megfelelően teherbíró legyen, tudja irányítani mozgását, kisebb mozdulatait.
Nyelvi és elemi tudás területe: Tudjon tudatosan figyelni, emlékezni dolgokra, másokat meghallgatni beleszólás nélkül. Legyen nyitott és érdeklődő (fentebb írtam, hogy jó, ha kérdez, erre mindig válaszoljunk!). Tudjon érthetően, folyamatosan beszélni. Tudja a nevét, lakcímét, szülei nevét és foglalkozását. Tudjon önállóan öltözködni (cipőfűzőt kötni), vegye észre és tudja kontrollálni testi szükségleteit. Az alapvető közlekedési szabályokkal legyen tisztában.”
Enikő:”Ez igaz, de nem feltétlenül kell ennek nagyon szigorúnak és merevnek lennie. Játékosan sokkal többet tanul a gyerek. Majd idővel lehet ezt a terhelést növelni, hiszen a felső osztályokban már nem sok idő marad a játékra.”
Milyen elvárásaitok vannak egy leendő elsőssel szemben?
Lívia: “Tudjon önállóan öltözni-vetkőzni, ki tudja magát szolgálni (nem arra gondolok, hogy pl. kancsóból tudjon önteni), ki tudja fújni az orrát. Az sem hátrány, ha tud cipőfűzőt kötni. Ha ezekre a dolgokra képes, minden rendben lesz, a többire megtanítja a tanító néni.”
Enikő: “Lényegében semmi extra dolgot nem várunk el sem a gyerektől, sem a szüleitől. Ami nagyon fontos lenne, hogy egy picit legyen önálló/önállóbb legyen a kisded. Gondolok itt az öltözködésre, cipőkötésre, mosdóhasználatra, étkezésre, alapvető illemre, ismerje fel saját dolgait, valamint a helyes ceruzafogás is nagyon fontos lenne.
Nagy tévedés, hogy ezt az iskolában kell megtanulniuk, és nem az óvodában. De még az óvodának sem teljesen ez lenne a feladata. Ezeken a helyeken már csak a mindennapos dolgok gyakorlására, használatára és megerősítésére lenne szükség. Az iskolában már csak élveznie kellene a kicsiknek a játékos órákat, szüneteket. Nem, nem lustik vagyunk, hanem egyszerűen csak ha mindenki belegondol, szoktam mondani józan paraszti ésszel, és egy 25-30 fős osztályban mindenkit külön kell pipiltetni, öltöztetni, etetni, – s a jelenlegi helyzetben még pedagógus hiánnyal is küszködünk – akkor az mind a játék, a tanulás, a pihenés idejének a rovására megy. Innentől kezdve az a kisgyermek aki hátrányokkal érkezik, folyamatos kudarcai lesznek, hiszen mindig le fog maradni a legjobb dolgokról. De még ezekről lehetne órákig beszélni.
Az önállóságra nevelés gyümölcsét nemcsak a pedagógus, de a szülő is élvezheti.”
Vannak “játékos gyakorlatok”, amivel lehet őket fejleszteni a nyáron?
Lívia: “Különböző finommotorikát fejlesztő játékok: gyurmázás, papírgalacsin gyűrése, majd ragasztása lapra, legózás.”
Zsófi: Ez nagyon soknak tűnhet, de roppant egyszerű módon lehet észrevétlenül fejleszteni ezeket a területeket. Nem gondolom, hogy nyáron napi szinten “X órában” trenírozni kell a gyerekeket az iskolára, inkább a mindennapi életükbe olyan tevékenységeket érdemes iktatni, amivel ezek a területek észrevétlenül fejlődnek. Néhány példa: SZOCIÁLIS: Legyen saját feladata, amit ha ő nem végez el, akkor nem csinálja meg más helyette (feladattudat, felelősségvállalás). Ha olyan helyen jártok (pl. madárles), ahol csendben kell lenni, akkor beszéljétek meg előre a szabályokat, és ha sikerült betartania, dicsérjétek meg!
Találkozzon gyakran kortárs gyerekekkel, ha konfliktusba kerül, akkor előszőr hagyjátok, hogy ő próbálja megoldani, mert ezzel is tanul.TESTI: Mondanom sem kell, hogy kússzon-másszon, pörögjön-forogjon, hintázzon, rohangásszon, sarazzon, építsen-romboljon, játsszon páros- és csapatjátékban stb… A nagymozgások után természetesen a finom mozgások is nagyon fontosak, de kötetlen formában: gyurmázás, teregetés csipesszel, süti készítés és díszítés, hüvelyesek pucolása, gyöngyfűzés, nyírás-vágás, stb… Itt kerül elő a feladatlapok témája is. Nagyon kevés a valóban jó, szakmailag helyes feladatlap az interneten. Ezekkel kapcsolatban érdemes kikérni szakember véleményét, mert sajnos rossz feladatlappal is árthatunk.
NYELVI TERÜLET: Amikor beszélgettek, mutassatok példát, hallgassátok végig azt, amit mondani szeretne. Ha ez végeláthatatlan monológ, akkor érdemes megtanítani arra, hogy hogyan tudja pár mondatban, lényegretörően összefoglalni azt, amit mondani szeretne. Lehet olyat játszani, hogy meséltek neki és azt tovább kell mesélnie a nagyinak. Vagy csak felhívni a nagypapát és elmondani neki, mi történt aznap. Meséljünk rengeteget és még annál is többet! Meséljünk saját életünkből, hogy milyen örömeink és nehézségein voltak akkor, amikor az ő korában voltunk. Találjunk ki történekteket vagy meséljünk könyvből! Ha így teszünk, hatalmas előnyhöz juttatjuk gyermekünket.”
Enikő: “Igazából nem egy nyár alatt kellene behozni a hiányosságokat. Az önállóságra való nevelést már egészen pici korban el kell kezdeni. Hagyni kell a kicsiket “dolgozni”, be kell őket vonni a mindennapok munkáiba. Nem szabad mindent helyettük megcsinálni, elkészíteni. Ez sok türelmet és időt igényel, amit tudom nem sok van a szülőknek, de ha azt szeretnénk, hogy ne érjék kudarcot a gyermeket akkor muszáj energiát fektetni bele.
Beszélgessünk sokat velük az iskoláról, de NE úgy, mint egy mumusról. Mondják el nekik, milyen csudijó lesz új társakat, új dolgokat tanulni. Ne ijesztgessék őket, a …Majd az iskolában meglátod, megtanulod!… kezdetű mondatokkal.
Az önállóságon túl a finom és nagymotorika fejlettsége nagyon fontos. Ezekre tudom ajánlani, a nem túl flancos dolgokat, mint papírtépkedés, színes papír tépésével és annak ragasztásával kép készítése, homokba, lisztbe, búzadarába rajzolás, egy jó kis sarazás, és sok-sok gyurmázás, firkálás, és képek színezése. Utóbbinál arra kell törekedni, hogy a bent maradjon a vonalban. Nagyon szuper színezőket lehet mát korosztályokra lebontva kapni.
Az előzőekben nem említettem a szókincs fejlettségét, ami ugyancsak fontos, hiszen ki kell fejeznie magát a kisdednek. Ezt nagyon egyszerűen, nagyon sok mesével, beszélgetéssel érhetik el.
Sokan járnak boltba a gyerekekkel. Hagyják őket számlálni, kérjék meg a gyereket segítsen ezt vagy azt betenni a kosárba, mondja el az adott termék milyen színű alakú.
Táncoljanak, énekeljenek otthon sokat, önfeledten, hiszen a ritmusérzék is fontos. Igaz, én a gyerekemmel olykor még a boltban is táncra perdülünk, vagy dalra fakadunk, ha egy jó zenét meghallunk. Nem ciki! Jó móka! Sokan nem tudják, de az íráshoz, szótagoláshoz, az olvasáshoz is szükséges ez a képesség.Ne direktbe mondjuk a gyereknek, hogy na ülj le és ragassz te gyerek! Hanem mindent játékosan, a figyelmet fenntartva, tegyük kíváncsivá őket.
Játék, játék, játék…..ebből álljon a nyár. Minden játéknak nagyon sok fejlesztő hatása van.”
Mit gondolsz, mi a legnagyobb kihívás a gyerekek számára az iskolában?
Lívia: “A 45 perces tanórák nagyon hosszúak az első időkben, képtelenség nekik egy helyben ennyit ülni.”
Zsófi: “Minden gyerek számára más és más a legnagyobb kihívás. Nem lehet általánosítani. Ha tudnék erre válaszolni, az baj lenne, hiszen kis egyéniségek jönnek az első osztályba, mindenki más és más batyuval. Az egyikük nem tud megülni a fenekén, a másiknak hiányoznak a szülei, a harmadik pedig egyfolytában éhes és még sorolhatnám. A tanító néni azért van, hogy ezeket a batyukat levegye a gyerekek válláról egyesével, személyre szabottan. Tapasztalatom szerint ha ez sikerül, onnantól kezdve még az a gyerek is dalra fakad, aki eddig meg sem szólalt, és így van ez minden területtel.”
Enikő: “Az elválás, a sok új információ, önállótlanság és a nem megfelelő felkészítés az iskolára. A kicsiket kíváncsivá kell tenni, nem ijesztgetni a suli tényével. Ha egy gyermek jókedvűen, tele kihívással érkezik az iskolába, az már fél siker a továbbiakban.”
Milyen elvárásaitok vannak a szülőkkel szemben?
Lívia: “Legyenek partnerek és higyjék el, hogy mi is a legjobbat akarjuk a gyermeküknek.”
Zsófi: “A szülők felé nekem csupán egy elvárásom szokott lenni. Hogy szavazzanak bizalmat nekem, ha hozzám adják a gyermekeiket. Működjünk együtt, hiszen ők is és én is a gyerekekért vagyunk.”
Enikő: “A varázsszó az együttműködés. Valamint ne vegyék támadásnak, ha rámutatunk valamilyen hiányosságra. Ne érezzék rosszabbnak a gyerekeiket, ha mi valamit tanácsolunk nekik. Legyenek türelmesek a kicsikkel és a pedagógusokkal. A támogatás és az odafigyelés ne csak az első osztályra szóljon, s legyenek ők is mindig következetetsek a gyermekeikkel szemben. A sikeres gyermek mögött egy támogató szülő és pedagógus áll. Én suli szentháromságnak hívom. Olyan ez mint egy háromszög. Van a gyerek, a szülő és a pedagógus. ha valamelyik oldala meggyengül, kiesik, akkor összedől a háromszög. :)”
Szerinted mivel töltsék a gyerekek az utolsó ovis nyarat?
Lívia: “Rengeteg játékkal, elsősorban a szabadban.”
Enikő: “Játék, játék, játék…….. Isten ments, hogy most kezdjék őket leültetni feladatlapok elé. Minden otthoni házimunka is játék. Szaladgáljanak sokat, sokat legyenek a levegőn, ne legyen sokszor kütyük a kezeikben.”
Üzensz valamit a gyerekeknek és a szüleiknek nyárra?
Lívia: “Ne stresszeljenek az iskolán és ne arról szóljon a nyár, hogy megtanítsák a gyereket olvasni, írni, számolni! Azt a közösen eltöltött időt töltsék játékkal!”
Zsófi: “Sokan mondják, hogy ez lesz az utolsó szabad nyaratok. Ne higgyétek el nekik!”
Enikő: “Magam nevében annyit tudok üzenni, hogy nagyon várjuk őket! A gyerekek élvezzék a nyarat, raktározzanak el minden új élményt, játsszanak nagyon sokat, a szülők pedig ne “görcsöljenek” nagyon rá az iskolakezdésre, de próbálják a mindennapokba belevonni a kicsinyeiket. Mindennap öleljék meg őket, és súgják a fülükbe, hogy te vagy a legjobb!
Jaaaa, és a tanszereket ne augusztusban szerezzék be egyszerre, hanem minden hónapban vegyenek meg valamit, s akkor nem lesz annyira fájó pont a tanévkezdése előtt. Én is így csináltam! Mindenkinek nagy ölelés és millió puszi! “